A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló olyan, legtöbbször pajzs alakú, bizonyos szabályok szerint meghatározott színekből és alakokból formált jelvény, szimbólum, melyet magánszemélyek vagy testületek ismertető, megkülönböztető jelként használtak. A címer örökölhető. Testületi, települési címereknél az állandósult használat helyettesíti az öröklést.
A címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány a heraldika.
Azonban nem minden jelkép címer is egyúttal. Hogy valamely jelkép címernek legyen tekinthető, elengedhetetlen, hogy pajzsba legyen foglalva, mind formájában, mind színeiben meg legyen határozva. E meghatározottság biztosítja nemzedékeken, történelmi korokon átívelő állandóságát, elfogadottságát, elismertségét.
A címertan a közösségi címerek közt tartja számon a település címereket.
Hazánkban ugyan a XIII-XIV.századtól ismeretesek helyi címerek, a kutatói és címeralkotói tevékenységhez szinte kizárólag a kiszámíthatatlan esetlegességgel fennmaradt pecsétlenyomatokon előforduló címerpéldányok jelentik a kiinduló pontot.
A község első említése 1488-ból való. A falunév első magyar királyunk nevének az emléke. Bár mint a legkorábbról fennmaradt lenyomatokból látszik, pecsétjére a paraszti falvakra jellemzően ekevasat, csoroszlyát és gabonaszálakat véstek, a címermegújítás során az önkormányzat szándéka szerint a magyar államisághoz s egyszersmind Szent Istvánhoz rokonítható jelképek kerültek a község új címerébe megtartván a gabonaszálakat, melyek a kenyérre (annak közkeletű jelentéstartalmán túl), az Új kenyér ünnepére utalva kitűnően illenek a Szent István-i szimbolikába. (augusztus 20.)
Az államcímer egészének vagy egyes elemeinek felhasználása városi címereknél Európa szerte ismeretes a német birodalmi sastól az osztrák pólyás címeren át egészen a cseh, vagy angol oroszlánokig.
Magyarországon a legrégebbi címerábrázolások közül Buda és Esztergom érempecsétein fordulnak elő. Mindkettőn az Árpádok vágásos pajzsa van az egyik oldalon.
Királyszentistván megújított címerének új elemei a történelemben
A pajzs
Címer nem létezhet pajzs nélkül! A címer latin (arma), német (wappen) és angol (arm) nevei egyértelmű utalások, hogy a címerképek eredendően mindig fegyveren, jelesül pajzson szerepeltek. A pajzs alakja a történelem folyamán gyakran változott a fegyverhasználatnak s a divatnak tükrében. Heraldikai pajzson azt a pajzsot értjük, mely címermezőül szolgál, és címerkép van rajta. A címerpajzs legrégebbi alakja a háromszög pajzs. A legkorábbi magyarországi címeres pecsétlenyomatokon is rendre ez szerepel. Nem pusztán heraldikai pajzs, a valóságban is használták.
A kettőskereszt
A királyi hatalom jelvénye a XI. századtól a kereszt volt. Európa szerte, így a magyar királyságban is, az egyszerű keresztet használták. (A XI. században készült koronázási paláston is ilyen kereszt látható.)
Hazánk legrégebbi címeres emlékén, III. Béla király 1190 táján vert pénzén már megjelenik a kettős kereszt. Ekkor azonban még nem öröklődött tovább, illetve tartós használata sem bizonyított. Eredete a király bizánci neveltetésével, a bizánci udvarnál töltött ifjúkorával magyarázható. Ott ismerte meg a kettőskereszt használatát, s hazatérve átvette a bizánci császárok jelvényét, amely „csupán” a korlátlan hatalmat jelképezte, nem egyházi-vallási szimbólum.
A kettőskereszt pajzsra emelve legelőször IV. Béla tatárjárás előtti pecsétjén látható, s innen kezdődően válik a magyar címer állandó részévé, egészen napjainkig. A kettőskereszt az Árpádok sávjaihoz hasonlóan szintén számos város címerében előfordul. Legkorábbról Lőcse, és Zólyom városánál.
Érdemes megjegyezni – utalásul Királyszentistván pecsétjére –, hogy Berzéte és Szelepcsény XVI. századi címerében a kettőskereszt oldalán csoroszlya és pöröly, illetve csoroszlya és ekevas található.
A hármas halom
A kettőskereszt a legkorábbi ábrázolásain lebegve, talapzat nélkül figyelhető meg. A hármas halom a XIV. század dereka óta állandósul a kettős kereszt alatt. Legkorábbi emlékünk, amin látható, Nagy Lajos király pénze, illetve első pecsétje. Alkalmazása beleillik a hazai heraldika természetességre törekvő stílusába, mely a lebegő címeralakokat sosem kedvelte. Szimbolikája is egyszerű, megjelenése idején mindössze a talajt jelezte, amin a kereszt állt.
A XVII. századra eluralkodó szemlélet, mely az államcímerben az ország területét vélte láttatni, a vörös-ezüst vágásokat követően (Duna, Tisza, Dráva, Száva) a hármas halomnak is újszerű értelmezést adott: A korabeli heraldikai irodalom már a Tátrát, Fátrát, s a Mátrát érti a hármas hegyen, s ez a szimbolika fennmaradt napjainkig.
A hármas halom középső kúpján lévő leveles korona, mint a kettős kereszt alapja, a XVI. században jutott véglegesen címerünkbe.
Királyszentistván megújított jelképei
A címer leírása:
Arany szegéjű háromszög pajzs kék mezejében zöld hármas halomnak leveles aranykoronás kiemelkedő középső részén álló arany, talpas kettős kereszt egy-egy egymást száruknál metsző arany búzaszállal övezve.
A pajzs szélességének és magasságának aránya: 7: 8, a szegély szélessége 1/5 egység
Színei: arany (PANTONE 871c), kék (PANTONE 293c), zöld (PANTONE 3415c)
A község zászlaja:
A zászló aránya 3: 2
Színe: vízszintesen egyenlő arányban megosztva felül arany, alul kék
A címert a rúdtól mért 1/3 távolsághoz kell helyezni. Célszerű a címert a szebb megjelenés érdekében a zászlón kékkel zsinórozni.
Királyszentistván színei: arany és kék
Egyszínű ábrázolásnál az alábbi, Petra Sancta és de la Colombière – féle módszert kell
a színek jelzésére használni.

:::::::::::::::::::::::::::::::::

:::::::::::::::::::::::::::::::::

:::::::::::::::::::::::::::::::::

:::::::::::::::::::::::::::::::::

:::::::::::::::::::::::::::::::::

Kék zöld fekete arany
A jelképhasználat szabályozása
A község jelképeinek, címerének zászlajának használatát az érvényes jogszabályoknak megfelelően kell meghatározni. Ennek főbb tételei: az állami jelképek elsőbbségének biztosítása, a községi jelképek használatának megengedése, illeték fejében való engedélyezése, esetenkénti bejelentési kötelezettség, tiltás.
A részletes szabályozáshoz mintaként javasoljuk a hasonló tárgyú megyei rendeletet.

Felhasznált irodalom:
Áldásy Antal: Címertan. Budapest, 1923.
Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. Budapest, 1897.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983.
Ivánfi Ede: Magyarország címerei. 1869.
Kubinyi András: Az államcímer elemei középkori városaink címereiben. 1989.
Somfai Balázs: Nagyalásony község jelképei. 1997.
Székely György: A kettős kereszt útja Bizánctól a latin Európába. 1989